Történetek. Át, és megélt pillanatok. Út, amin megismered önmagad. Kosztin Emese írásai.
Egy nagymama, aki bejárta a fél világot, aki tizenhat évesen elszakadt a szüleitől, és aki két dologra vágyott: biztonságban és szabadon élni. Molnár Ágnes nagymama, rajztanár és természetgyógyász története.
Nem volt mellébeszélés. Kiderült, hogy nem merek felnőni, hogy még mindig gyerek vagyok: hárítom a felelősséget, másokat hibáztatok. Mert nem akarok mindent látni. Mert magunknak hazudjuk a legnagyobbakat. Megtanultam, hogy nincsen fejlődés fájdalom nélkül. „Mert minden, ami ma fáj, később legyőzhetetlen erővé alakul benned.”
Tizenhét évvel ezelőtt ezt úgy fogalmazták meg, hogy „rossz gyerek”, figyelmetlen, túl aktív. Túl valamilyen. Gyakran arra is figyelmeztetni kellett, hogy a ceruzám nálam legyen. Dr. Fekete Bálint András, most a Czeizel Intézet klinikai genetikusa.
A művészettel szemben a tudomány világáról inkább gondoljuk azt, hogy erősen kötődik az iskolai eredményekhez, a jó jegyekhez. De engem egyáltalán nem lehetett jó tanulónak nevezni, már csak azért sem – mint utólag kiderült –, mert ADHD-m, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarom van.
Magyarország első Monty Roberts instruktora, Pataky Kata lósuttogó mesél nekünk, elvisz minket az életébe, a saját tanulságaihoz, a kezdethez, és ahhoz a pillanathoz, amikor eldőlt a sorsa: a lovaknak szenteli az életét.
Amikor pontot tettem eddigi életem végére, egyre többször kerített hatalmába egy nagyon egyszerű érzés: „nem akarok tovább olyasmit csinálni, amit nem szeretek.” Illetve volt egy kérdés, amivel gyötörtem a saját lelkemet: “ Hogyan lehetek valami olyannak a része, ami értéktelen, ami kihasználja az embereket?”
Akit a kényszer megbénít. A boldogság a csúcsra repít. Aki színekben lát, izzó vöröset, haldokló lilát: hazánk legendás festőművésze Mazzag István története.
Van körülöttünk egy zárt megmondóréteg, akik valamiért azt gondolják, joguk és hatalmuk van megmondani, hogy ki a tehetséges. A piac dönt, de a piacot számtalan befolyásoló tényező ingatja jobbra-balra… A nyolcvanas években, mikor sorra nyertem meg a képzőművészeti főiskolai pályázatokat, ösztöndíjakat, mást jelentett számomra a siker. Fontos volt. Szinte élet-halál kérdés. Már nem az. Ma az a fontos, ha valaki ránéz a festményemre, akkor legalább egy pillanatra boldognak lássam.
Kovásznai Margit és Béla története, akik egy valamiről nem voltak hajlandóak beszélni, még csak említés szintjén sem: hogy mi lesz velük egymás nélkül…
Nagy nélkülözésben nőttünk fel mindketten. Engem hatéves koromig a nagyszüleim neveltek, míg édesanyám küszködött apám mellett. Gyakran mondta: „Akármilyen is, de ő az apátok!” Így volt alkalmam egész korán megismerni, hogy mit jelent a megbocsátás… Ez a nélkülözés, ez a torokszorító szegénység hatalmas hajtóerőként volt jelen az életünkben. Emlékszem, Béla egyszer azt mondta: „Én nem fogok, és nem is akarok így élni.”
Csepely Tímea, a Pilates másképp stúdió alapítójának története.
A kisfiam elvesztésekor, és gyerekkoromban is sok volt a titok körülöttem, többé nem akartam titkokat. Megfogalmazódott bennem, hogy mennyire fontos a valóság, az igazság, hogy az elferdített múlt, és gyerekkor mennyit árthat nekünk...
Mindig abban bíztam, hogy a holnap jobb lesz, minden naphoz így álltam! – meséli Sárosdy Zsuzsanna, aki végigjárta azt az utat, amitől szinte mindenki retteg, és amire mégis oly sokan rálépni kényszerülnek. Zsuzsa meggyógyult, magára talált, és festeni kezdett...
Nem szeretem azt a bölcsességet, hogy élj úgy, mintha minden nap az utolsó volna. Nekem kell a holnap, hogy tervezhessek, vagy legalább gondolhassak a másnapra.
Barcza Katalin meseterápiás szakember, A Labirintus - Meseterápiás Műhely alapítójának története
Én sosem éreztem azt, amire minden nőnek, kislánynak szüksége van: hogy szép vagyok. Viszont nagyon vágytam rá. Aggódtam, ha idősödöm, csak még kevésbé lesz bármiféle viszonyom ehhez a varázslatos szóhoz: szépség. De a mesében ott vannak a bölcs öregasszonyok, akik már őszülnek, és akiket nagyon tudtam szeretni. A történetekben egyre inkább velük azonosultam. Inkább voltam a bölcs anyóka, mint a királylány. Szeretem azt, ahogyan öregszem.
